Korlátozó várandósság

A várandósságunk tényét többféleképpen fogadhatjuk. A legáltalánosabbak a kitörő öröm, a meglepetés, az ijedtség vagy a kétségbeesés.

Vannak viszont olyan helyzetek, amikor számunkra és környezetünk számára is meglepő érzések jelennek meg bennünk a várandóságunkkal kapcsolatban.

Asszonytörténet

Katalin húszas évei végén lett várandós első gyermekével. Régóta tervezték már a gyermekvállalást, de csak pár év után sikerült megfogannia. Férjével nagyon örültek, de Katalin az első eufória után aggódni kezdett. Mi lesz a régi életével? Hogy tudja majd folytatni a régi tevékenységeit? Lételeme volt a rendszeres sportolás egészségügyi és lelki szempontból is, és úgy érezte erről is le kell majd mondania. A passzivitás, a mozgásszegénység félelmet keltett benne.

Ezekkel az ambivalens érzésekkel és az emiatt mardosó bűntudatával fordult hozzám segítségért.

Amikor várandósak leszünk, aktivizálódnak bennünk az előző generációkban megélt várandóssági, szülési és születési élmények. Amikor Katalinéhoz hasonló irracionális félelmeket érzünk, érdemes komolyan venni őket, mert mögötte valamilyen traumatikus élmény húzódhat.

A légzésfolyamat során eljutottunk Katalin magzati koráig, illetve a születéséig. Itt a szülés közben megélt anyai félelem, korlátozottságérzés, a testhelyzet kényszerként megélése került felszínre, és ez rögzült a születendő gyermekben is.

Katalin édesanyja szeretett volna máshogy, a saját teste által diktált helyzetben szülni, de a kórházi protokoll akkor ezt nem engedte. Ezt a kiszolgáltatottság, mozgáskorlátozottság érzés jelent meg Katalin a várandósságának első heteiben.

A következő találkozásunkkor elmondta, hogy teljesen megszűntek a félelmei és ambivalens érzései. Az intenzív sportolást átváltotta sétára, kerékpározásra, és az első trimeszter végén becsatlakozott egy kismama jóga csoportba is.

Benned milyen furcsa érzés, gondolat jelent meg a várandósságod idején?