Vendégbabák

Október 15-én azokra a babákra emlékezünk, akik csak átutazóban voltak nálunk, valamint azokra a párokra és családokra, akik átélték ezt a veszteséget. A várandóság és szülés körüli veszteséget a nők 35%-a éli át. Ide tartozik a spontán és művi vetélés, a koraszülés, a halva születés, vagy sérülten születés is.

Sajnos egy ilyen veszteség után az esetek többségében arra biztatják az anyát, hogy felejtse el a történteket és minél hamarabb lépjen tovább az újabb várandóság felé. Ezzel az anyának nem adnak esélyt az egészséges (időt és energiát igénylő) gyászmunkához, aminek elmaradása fizikai, érzelmi és pszichés betegségeket is okozhat.

Mi is történik a mélyben egy ilyen veszteség után?

• A gyermekkel kapcsolatos tervek és jövőkép összeomlik, céltalanság, szociális izoláció lép fel.
• A veszteséget súlyosbítja, hogy nincsenek konkrét emlékképek és emléktárgyak a magzatról, a babáról.
• A testi-lelki szimbiózis miatt felerősödik a veszteség túlidealizált (nárcisztikus) jellege.
• A veszteség szétrombolja a szülők kompetenciaérzését.
• Extrém módon felerősödik az önvád, a bűntudat és a harag érzése.
• Sérül a szülők jövőképe, elveszítik a párkapcsolatuk sérthetetlenségének érzését is.
• Kommunikációs zárlat alakul ki a környezetükkel, tabusítják a történteket.
• Az anyai pszichés és hormonális állapot váratlan és túlfokozott reakciókhoz, akár súlyos pszichés zavarok kialakulásához vezethet.
• Ennél a veszteségnél különül el a legjobban a férfi és a női gyász folyamata, ami nehezítheti a párkapcsolat újraépítését. Emiatt sajnos gyakori a párok elhidegülése majd válása.

Milyen segítő lehetőségeink vannak?

• Minél több emléket begyűjteni. (Ultrahangos kép, fotó, kéz és lábnyom készítése, hajtincs megőrzése, a babának szánt plüssjáték megőrzése stb.)
• Otthon kis oltár készítése.
• Temetés, illetve ha ez nem megoldható, akkor egy szimbolikus búcsúzási rítus megszervezése. Ez lehet, egy lufi elengedése, egy mécses vagy kishajó vízen úsztatása is.
• Tetoválás (akinek ez elfogadható) készítése.
• Levélírás a meg nem született magzatnak.
• Sok beszélgetés a családtagokkal és a barátokkal.
• Közösségi médiában csoportokhoz csatlakozás (Csillaggyermek, Vendégbabák).
• Temetőkben közös emlékhely felkeresése.
• Szaksegítség kérése. Védőnők, gyásztanácsadók, mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok, egyházi személyek, valamint online és offline sorstársi csoportban részvétel.

Mit tehetünk családtagként vagy barátként?

• Keressük és hallgassuk meg őt.
• Ajánljuk fel a fizikai és lelki segítségünket. (bevásárlás, főzés, séta, beszélgetés, ölelés stb.)
• Tanuljunk meg hallgatni. A csend tele van válaszokkal!
• Ne zúdítsuk rá a saját történeteinket. Ne felejtsük el, hogy ebben a helyzetben egy támasz adó váll vagyunk. Ez most nem rólunk szól!
• Néhány hét és hónap után finoman beszélhetünk a hétköznapjainkról, de mindig figyeljük, hogy mennyire befogadó a gyászoló.