A fogantatás az önbizalom alapja

A fogantatástól a megszületésig tartó időszakot négy főszakaszra osztjuk és mátrixoknak hívjuk. Ezek közül az Első mátrix a fogantatástól a szülés megindulásáig tart.

Valójában már a fogantatás előtt elkezdődik a kapcsolat a szülők és jövendőbeli gyerek között. Nem mindegy, hogy a szülők tervezik-e már a fogantatást, vagy „véletlenül jön össze” a baba.

Ilyenkor a magzat úgy érezheti, hogy őt nem várták, nem olyan fontos, ami később kisebbségi érzésben, beilleszkedési nehézségekben vagy magányban nyilvánulhat meg. Nem csak a szülők, hanem a nagyszülők érzései is hatással vannak a megfoganó magzat sorsára. Amikor valamelyik nagyszülő nem szimpatizál a gyereke párjával, akkor ellenállás, tagadás alakul ki a következő generáció felé. Ez okozhat fogantatási nehézséget is.

Amikor nehezen történnek meg a családban a szerepváltások, az idősebb szülő nem akar a nagyszülői szerepbe belépni, ragaszkodik a szülői státuszához, akkor a fiatal párnak is nehéz a szülői szerepbe integrálódnia. Az élet, a családi energia folytatása veszélyben van. Az ezek ellenére megfoganó lélek úgy érzi, hogy a család nem figyel rá, nem fogadja be. Magányosnak, szomorúnak érzi magát, nincs ereje és mintája élvezni az életet. Sikertelenséget él meg a külvilágban. A képességei alatt teljesít az iskolában és majd felnőttként a munkahelyén is. Az ilyen tagadásban, elutasításban fogant magzatok később nehezen alakítanak ki barát, munkahelyi vagy párkapcsolatokat.

Ha a szülők között nincs egyetértés a fogantatás idejét illetően, akkor a gyerek úgy érzi, hogy az egyik szülő nem akarja őt.

Ez gondot okozhat a későbbi önértékelésben, megküzdési stratégiájában és a párválasztásban is. Amelyik szülő nem akarja még, azzal a nemű emberekkel nehezen tud kapcsolatot, közös ritmust kialakítani, gyakoriak lesznek a konfliktusok. Ez az iskolában, később a munkahelyen okozhat zavart.

Ha a szülők másneműnek várják a gyereket, amint amilyen lett, akkor tudatalatt mindig annak a szülőnek akar megfelelni aki másnak várta, és nem értékeli, nem szereti a saját nemét, testét. Tagadja a testét, a sorsát. Nem a képességei szerint választ hivatást, hanem a szülői elvárás szerint. A lányok gyakran választanak fiús tanulmányokat, hivatást, ahol aztán nem tudnak sikeresek lenni, mert a képességei valójában másra jók.

Nagyon gyakran előfordul, hogy a fiúnak várt lánynak felnőttként fogantatási nehézségei vannak. Miután megérti, feldolgozza, hogy biztonságos nőnek lennie, szeretnie a testét, önmagát nőként, hamarosan megfogan.

Élet és halál a várandóság alatt

Hosszú feldolgozási folyamatot igényel, ha az anyának a fogantatása illetve a várandósága alatt derült ki valamelyik rokonáról, hogy súlyos betegsége van, vagy ebben az időszakban halt meg közeli hozzátartozója. Ilyenkor az anyában kettősség és bizonytalanság érzés van. Hova figyeljen? Az élet elmúlására vagy az élet születésére? Gyászoljon vagy örüljön a várandósságának? Valójában egyikre sem tudja igazán megélni, emiatt bűntudat alakul ki benne. A magzat úgy rögzíti magában, hogy szomorú, bűntudattal teli az élet, ezért később depresszió vagy sikertelenség érzése léphet fel nála. A sikerei után bűntudat érzés keletkezhet benne, és újra megpróbálja visszaállítani, lehúzni magát a sikertelenségbe. „Nekem nem sikerül. Ügyetlen vagyok. Mindig minden elromlik. Mindig elrontok mindent.”

A siker előtt egy lépéssel valami hibát csinál. A tárgyakat leejti, eltöri. Véletlenül kitörli a beadandó kész dolgozatot közvetlenül a határidő előtt. Nem ér oda időben a vizsgájára, előadására.

Az első trimeszterben nagyon gyakori a rosszullét. Ilyenkor érdemes megnézni, hogy van-e bennünk elakadt gyász, el nem gyászolt veszteség, mert ez oka lehet a sokáig elhúzódó hányingernek, a vészes terhességi hányásnak is.

Ha a légzésterápia módszerével a fogantatás történéseit újraéljük, a sérült mintázatokat kijavítjuk, egy biztonságot érző, sikeres, önmagát és a képességeit használni és fejleszteni tudó magabiztos gyermeket, majd felnőttet indíthatunk útjára!