Ha nem jön a baba

Sok párt érint az évekig tartó sikertelen fogantatás. A testi szinten talált problémák magyarázatot adhatnak a meddőségre, de sok párnál az alapos kivizsgálás ellenére sem találnak betegséget. Ilyenkor egyértelművé válik, hogy a fogantatási nehézség mögött lelki okok állnak.

A fizikai problémák is valamilyen fel nem dolgozott érzelmi krízis okai, ezért érdemes ezek okát is megnézni és feldolgozni.

A párok egyrészről megkönnyebbülnek, másrészről viszont nagyobb tanácstalanságot éreznek, amikor kiderül, hogy a fogantatási sikertelenségüknek nincs szervi oka. Elvileg egészségesek és mégsem sikerül szülővé válniuk.

Ilyenkor el kell engedni a régóta ismert testi szintű megközelítést és be kell merészkedni egy ismeretlen -a társadalom által még mindig inkább negatív véleménnyel bíró- területre, a lélek birodalmába.

Sajnos arra lettünk kondicionálva, hogy csak azt hihetjük el, amit látunk, meg tudunk fogni vagy ami tudományosan bizonyított. Az érzések, a belső információk, az intuitív megérzéseink sokad rangúvá váltak. Emiatt nehéz bízni és kinyílni bármilyen más alternatív út felé.

Van amikor csak ez az egy út, az ismeretlenbe lépés hozhatja meg a várva várt eredményt. Felelősséget kell vállalnunk a problémáinkért és nem mástól várni a megoldást.

A légzésterápiában a légzés segítségével módosult figyelmi állapotba jut a kliens. Ebben az állapotban az elménk tudatos része kicsit háttérbe húzódik és előtérbe kerül a tudatalatti, a sejtmemória által őrzött információk, ahol a felmenőink tapasztalata és a saját megéléseink érzelmi lenyomatai tárolódnak. Ezeknek az információknak a tudatosításában segíti, kíséri a klienst a terapeuta.

Milyen okai lehetnek a pszichés meddőségnek?

A félelem

A fogantatást megakadályozhatja a félelem, ami kétféle lehet. Tudatos és tudatalatti. A tudatos félelmet meg lehet magyarázni, ezért tudatos, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy fel is lehet dolgozni. Egy tudatos félelemnek lehet még több rétege mélyen a tudatalattiban. Egy tudatos félelem lehet, hogy nem annál a személynél jelentkezik, aki a konkrét félelmet érzi, hanem egy régebben élt felmenőjének megélt traumájának az érzelmi lenyomatát aktivizálódott benne. Ezt hívjuk transzgenerációs mintázatnak.

Egy fogantatási nehézségekkel küzdő hölgy keresett fel. Se a férjének, se neki nem volt szervi problémája. Amikor kérdeztem, hogy van-e valamilyen félelme a várandóssággal, a szüléssel vagy az anyasággal kapcsolatban, akkor azt válaszolta, hogy attól fél, hogy elveszítheti majd a gyerekét.

A légzésfolyamat során az anyai ágon ez egyik felmenőnél találtunk egy szülés utáni baba halált. Ennek a fájdalmas veszteségélménynek az érzelmi lenyomata tudatosult benne és jelent meg a veszteségtől való félelemben, függetlenül attól, hogy neki nem volt még semmilyen babával kapcsolatos veszteségélménye. A folyamat alatt felismerte, hogy ez nem az ő története és neki biztonságos gyermeket szülni. Sokkal fejlettebb és biztonságosabb körülmények között szülhet. Néhány hónap múlva spontán teherbe esett, és egészséges babának adott életet.

A be nem fejezett gyász

A tapasztalataim alapján az egyik legnagyobb fogantatási akadály a be nem fejezett gyász. Ez lehet közvetlen veszteségélmény, mint előző vetélés, abortusz vagy valamelyik szeretett személy halálának el nem gyászolása. Ameddig egy gyász aktív, addig nehéz megfoganni, az új életet befogadni.

Egy hölgy keresett meg fogantatási problémájával. Szervi problémája neki sem volt, de még a művi megtermékenyítés sem járt sikerrel. Kérdésemre, hogy volt-e vetélése vagy abortusza, elmesélte, hogy néhány évvel ezelőtt a férjével nagy párkapcsolati krízisben voltak, és pont akkor esett teherbe. Mivel teljesen bizonytalan volt a jövője, az egzisztenciális biztonsága nem tudta vállalni a babát, ezért elvetette. Emiatt végig bűntudata volt, és mivel a párkapcsolatuk később rendeződött, ez az érzés tovább erősödött benne.

A légzés- és a gyászterápiát együtt alkalmazva bocsánatot kért a nem vállalt babától, és elengedte őt. Két hónap múlva ő is spontán teherbe esett.

A tudatalatti félelem

A be nem fejezett gyász lehet közvetett, transzgenerációs is. Például, ha édesanyánknak előttünk volt vetélése vagy abortusza. Ilyenkor egy traumát átélt méhbe foganunk. A méh sejtjei őrzik az ott történteket. Ha az anya nem dolgozik prenatális (várandósság alatti) veszteségein, akkor a későbbi gyerekei öröklik ezeket az érzéseket. Ezek gondot okozhatnak majd a párválasztásban, párkapcsolatban vagy a gyermekvállalásban.

Az egyik hölgy, aki megkeresett, a kérdésemre, hogy van-e valamilyen félelme a várandósság vagy szülés területén, nemmel válaszolt. Nem fél semmitől, csak képtelen megfoganni.

A szülei első gyereke volt, sokára esett teherbe vele az édesanyja. Ez az információ nekem mindig egy felkiáltó jel. Megnéztük, hogy „járt-e” valaki előtte már az édesanyja méhében, és úgy érzete, hogy nem ő az első, aki megfogant. Szomorúságot érzett. Néhány nap múlva felhívott, hogy beszélt az édesanyjával, és valóban nem ő az első, mert az édesanyjának előtt volt egy vetélése, amiről ő nem tudott.

Ezt a fájdalmas élményt kijavítva, megszűnt az a tudatalatti félelme, hogy az első gyermeket elveszítheti. Hamarosan ő is teherbe esett.

A féliker

Az egyik leggyakoribb ok, a német Hellinger-féle családterapeuta házaspár által definiált féliker lét lehet.

Az ultrahang készülékek fejlettsége miatt egyre korábban diagnosztizálnak ikerterhességet. A terhességek kb. 30-40%-a ikerterhességnek indul. De csak 2-3%-ában születik két vagy több baba. Mi történik a többi terhe? Az első pár napban vagy hétben felszívódnak, elhalnak a kis embriók. Valószínűleg fejlődési rendellenességek miatt, és a legegészségesebb, legéletrevalóbb magzat fejlődik tovább. Ezekben az esetekben a megszületett babát félikernek hívja a szakirodalom. A felnövő félikreknek nagyon sok közös vonásuk van, és általában két féliker köt házasságot. Ilyenkor a tudatalattiban lévő veszteségélmény fogantatási nehézségekben jelentkezik. Ezekben az esetekben is fel kell dolgozni a veszteségélményt, a vele járó szomorúság, magány vagy bűntudat érzését.

Egy pár keresett meg fogantatási problémákkal. A hölgynek endometriózisa is volt, ami nehezíti a teherbe esést. Az anamnézis alatt a kérdéseimre adott válaszaikból kiderült, hogy a gyerekkorukban és a párkapcsolatukban való viselkedésik alapján mind a ketten félikrek. Mind a kettőjüknél feldolgoztuk a méhbeli veszteségélményüket, és néhány hónap múlva várandós lett a hölgy.

Egy kísérletben randomszerűen két csoportba osztották a fogantatási nehézségekkel küzdő nőket, akik már mindannyian részt vettek mesterséges megtermékenyítő programban, de sikertelenek voltak.

Az egyik csoport tíz üléses pszichoterápiás kezelésben részesült, a másik csoport tagjai nem kaptak pszichoterápiás kezelést. Az üléseken résztvevők közül 6 hónapon belül 60% teherbe esett. A másik csoport tagjai közül csak 24%.

Aki teheti, kérdezze a szüleit, nagyszüleit, dédszüleit, hogy miket éltek meg, mik történek velük az életük bármelyik területén, mert azoknak az eseményeknek a lenyomatait mi is tovább visszük és akadályozhatnak minket az életünk különböző területein.

Érdemes és kifizetődő a test mellett a lélekkel is foglalkozni!