Miért fontosak az életszakaszok?

A személyiségünk fejlődése életünk végéig tart. Az újabb életszakaszainkban más tapasztalatokkal leszünk gazdagabbak, más szerepek megélése -vagy éppen elmaradása-, színesíti egyéniségünket és a lelkünket egyaránt.

A pszichológia és a művészetterápia eszközei segítenek a mögöttünk és az előttünk lévő életszakaszaink rendezésében, egészséges lezárásában. Támogatnak az előttünk lévő életszakaszok tudatos felkészülésében és megélésében.

Megélt életszakaszok hiánya és hozadéka

A már megélt szakaszaink egyes részei a későbbiekben, a váltásoknál, fordulópontoknál alapokat adnak, amelyekre majd a személyiségünk következő rétegeit építhetjük. Nem mindegy, hogy ezek az építőkövek erős hiányérzetből, elszalasztott lehetőségekből, vagy bensőnkben megdolgozott, elrendezett lenyomatokból áll. Elsődlegesen azt kell elfogadnunk, hogy egy életív sohasem egy sérülésmentes kerek egész. Inkább hasonlít egy veszteségektől lyukacsos, itt-ott traumáktól kopott és horpadt modellre. Ezek a mélyebb vagy hiányzó részek is utunk részei, fejlődési lehetőséget adó momentumaink.

Amikor tapasztaltabban, érettebben (megkockáztatom, hogy bölcsebben) visszatekintünk egy-egy régebbi életszakaszunkra, lehetőséget adunk magunknak, hogy felismerjünk elvarratlan szálakat, el nem gyászolt veszteségeket, vagy félelemből kihagyott lehetőségeket. Az összegzés egyben azt is megmutatja, hogy mik voltak ekkor az erősségeink, belső erőforrásaink, az akkor választott út hozománya, amelyekhez később, egy-egy nehéz helyzetben újra visszanyúlhatunk.

Felmerül a kérdés, hogy a jövővel, a még meg nem élt életszakaszainkkal hogyan tudunk dolgozni, egyáltalán érdemes-e?

Hogyan tudunk előre dolgozni?

Mindannyian arra számítunk, hogy szép kerek és teljes életet fogunk élni. Ezt a vágyott képet beárnyékolja a sejtszinten bennünk lévő halálfélelmünk. Ez megjelenhet a betegségtől, az öregedéstől, a tevékenységünk megszűnésétől, az aktivitásunk csökkenésétől, vagy éppen a szellemi hanyatlástól való félelmünkben.

Emellett a felmenőinktől és a környezetünktől számtalan jó vagy rossz életszakasz mintát láthattunk. Ezeknek és a tudatalattinkban található belső modelleknek az összefésülésével, egy tudatosabb, teljesebb élet előkészítését és megélését teremthetjük meg.

Továbbfodrozódás

A fentieken kívül, ha kibújunk az egó, az énközpontúság csapdájából, akkor tekintetünket a minket követő generációk irányába fordíthatjuk. Ekkor felismerhetjük, hogy utunk végén az elégedettség érzésével fejezhetjük be földi pályánkat, mert magasabb energiát, életmintát teremtettünk és hagytunk az utánunk jövőknek.